Bittmann Zsigmond SVD atya munkásságára emlékeztek születésének 100. évfordulóján
Bittmann Zsigmond verbita atyára, Kiskunfélegyháza díszpolgárára emlékeztek 2016. április 19-én Kiskunfélegyházán, születésének 100., halálának 10. évfordulóján. A Felsőtemetőben Hajagos Gyula, a Szent István Egyházközség plébánosa, Rostás Sándor SVD, verbita atya, Szent Imre Missziósház, Kőszeg és Kapus Béláné, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke emlékezett Zsiga atyára. Közreműködött Fazekas Tamás kántor és az Újtemplom énekkara.
Este a Szent István Templomban Bittmann atyáért mutatták be a szentmisét, melyet Adam Wolowicz SVD, a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Ház igazgatója, a Názáret Missziósház rektora celebrált. Szentbeszédet mondott Burbela Gergely SVD, magyarországi tartományfőnök, Zsiga atyára emlékezett Kalló József SVD atya, a Názáret Missziósház nyugalmazott papja.
Bittmann Zsigmond atya a bakonyi hegyekben, Porván született, későbbi szerzetesrendje magyarországi letelepedésének évében, 1916. december 28-án. A falusi elemi iskola befejezése után Veszprémben végezte a gimnáziumot, majd az érettségi után belépett az Isteni Ige Társaságába. Újoncidejét a Bécs melletti Szent Gábriel Szemináriumban töltötte, ott tette le első fogadalmát 1939-ben. A háború közeledtével, bécsi egyetemi kitérő után társaival Magyarországra jött. Tanulmányait a szegedi szemináriumban folytatta. Bittmann Zsigmondot itt szentelték pappá 1944. február 6-án. A háborús körülmények miatt kiutazásra nem volt mód, Zsiga atyát a jövendő misszionáriusok képzésével bízták meg. Így lett ő, az 1944-ben megnyílt kiskunfélegyházi Szent István Missziósház prefektusa.
A szerzetesrendek állami betiltása után 1950-ben Zsiga atya a veszprémi egyházmegyében szórványlelkészi beosztást kapott. Másfél év után visszakerült Félegyházára, de politikai üldöztetés miatt 1953-ban el kellett mennie a városból. Ekkor szülőfalujában állatgondozóvá lépett elő, majd 1 év után a tartományfőnök szakácsa lett Budatétényben. A következő év szeptemberében, 1955-ben visszatérhetett Félegyházára, a Szent István Plébániára. Először segédkántorként alkalmazták, majd 1957 áprilisától kilenc tanyasi iskolában dolgozott, mint hitoktató és kántor, egészen 1982-ig. Ezután a plébánián dolgozott. A szerzetesrendek 1989.évi újraszervezésének kezdete után lehetősége nyílt volna visszatérnie a rendi közösségbe.
Ne feledjük, ekkor Zsiga atya már 73 éves volt, így ő szeretett hívei közt akart maradni. Kiskunfélegyházán nagy tisztelet övezte, a város lakói, elöljárói körében egyaránt. 2004-ben avatták Kiskunfélegyháza város díszpolgárává. 2006. április 19-én hunyt el.
Zsiga atya a maga szerzetesi egyszerűségében, a rábízott kicsik és nagyok pásztori szolgálatának élt. Mikor elment, nem maradt utána más, mint néhány elnyűtt személyes holmi. De maradt Bittmann Zsigmond ezrek lelkében, mint Zsiga bácsi, Zsiga atya, aki annyira ragaszkodott e városhoz. Szép volna, ha mi is ehhez hasonló emléket hagyhatnánk másokban…
Őseink, hőseink nyomában
Ebben az évben is meg lett szervezve a hagyományos őszi egyházközségi zarándoklat.
Október 17-én a kora reggeli órákban 55 zarándok indult útnak, hogy őseink nyomán elzarándokoljon Máriaradnára. Máriaradna évszázadokon át a Dunától keletre lévő Egyházközségek zarándokhelye volt. 
A dunántúli hívek Máriazellbe mentek a Szűzanyát köszönteni. Egyházközségünk hívek sokszor keltek útra gyalogosan, hogy életükre Isten áldását kérjék a Szűzanya közbenjárására. Ezeknek a régre visszanyúló zarándoklatoknak bizonyítéka a máriaradnai templom mögötti Kálvária dombon lévő szoborfülke, melyet a”Kunfélegyházi Szent István templombeli hívek állítottak 1890-ben” Az elmúlt évek csíksomlyói zarándoklata alkalmából többször megálltunk, hogy őseink nyomán a radnai Szűzanyát köszöntsük. 2012-től igen jelentős felújítás történt a kegyhelyen, így mostanra egész más látvány fogadott bennünket. A templom kívül belül megújult, folyamatban van a volt ferences kolostor renoválása is. Az esős idő miatt nem tudtunk felmenni 
a Kálváriára, de a templomban volt lehetőség szentmisét tartani. A mise után Reinholtz András plébános atya köszöntött bennünket és részletesen ismertette a kegyhely történetét és tájékoztatott a felújítás jelenlegi állásáról. Abban a reményben köszöntünk el, hogy amikor már minden munka befejeződik és az időjárás is kedvező lesz visszamegyünk, hogy teljes szépségében láthassuk az ősök szeretett búcsújáró helyét és a „mi Máriánkat”
Az ősök nyomából a hősök útjára indultunk, hiszen Máriaradna egészen közel van Aradhoz. Mindannyiunk számára Arad a „Magyar Golgota” helye. Kötelességünk mindenkor, de különösen októberben, hogy tisztelegjünk az aradi vértanúk előtt. 1849. október 6. a magyar történelem leggyászosabb napja. De ők hősisen viselt vértanúságukkal örökre halhatatlanná váltak. Szívszorító érzések és gondolatok töltöttek el bennünket, amikor azon a helyen énekeltük a magyar himnuszt ahol őket kivégezték. A tisztelgés után az aradi Városi Múzeumba mentünk, ahol a vértanúk tárgyaiból láthattunk kiállítást. Mindenkit, aki 
csak ott volt mélyen megérintett a tény, hogy amit ott láthattunk az az övék volt, ők használták, akár dicsőséges csatáikban, akár vértanúhalálukban.
Aradon járva mindenképpen be kell térni a Fő utcán lévő monumentális minorita templomba. Megtettük mi is, sajnos csak rövid ismertetőt hallgathattunk meg a kezdődő közös imádság miatt.
Estébe nyúló programunk után hazaérve azzal köszöntünk el, szép nap volt, lélekben és érzésekben gazdagodtunk.
Nyitott templomok éjszakája
Templomunk az idén is csatlakozott a Nyitott Templomok Éjszakája programokhoz. A szeptember 19-én megtartott rendezvényt, az idén is igen nagy érdeklődés kísérte. Sok művész állított ki a műveiből. A szebbnél szebb alkotások a templom teljes területén elhelyezve emelték az este színvonalát. A kiállított művek mellett több programon és előadáson is részt vehettek a látogatók. A programokkal párhuzamosan, ismét megtekinthető volt a templom egyik tornya, a Szent Anna harang és a harangjáték.
A programok az esti szentmisével kezdődtek. A szentmise után a templom bejárata előtt, a Szent István téren a Kiskunfélegyházi Fúvószenekar, térzenével kedveskedett az érdeklődő tömegnek.
Ezt követően már a templomban, Hajagos Gyula plébános atya, köszöntő szavait hallgathattuk meg.
Ismét a Kiskunfélegyházi Fúvószenekar repertoárjából hallhattunk pár művet felcsendülni.
Az „Isten sugallatára”-szakrális művészeti kiállítást, Gyergyádesz László művészettörténész nyitotta meg.
A megnyitó után Tóth Csaba tanár úr vezetésében, a Constantinum Intézmény színjátszó csoportjának előadását láthatták az érdeklődők.
Ezt követte a Palestrina Kamarakórus színes műsora.
Ismét egy zenés előadás következett. Dr. Tóth Ákos tárogatón és Fazekas Tamás orgonán, egy fület gyönyörködtető koncertet mutatott be a hallgatóságnak.
Befejező programként, Fazekas Tamás kántor az orgona történetéről felépítéséről működéséről tartott bemutatót. A bátrabbak kipróbálhatták és belülről is megtekinthették a hangszert, kezükbe vehettek egy-két orgonasípot is.
Egyházközségi majális
Május harmadik szombatján ismét megrendezésre került a már hagyományossá vált egyházközösségi majális a Hittanyán. Az esősnek ígérkező időjárás ellenére szép számú érdeklődő jelent meg a rendezvényen. Egy lelkes kis csapat már hajnal öt órakor kiindult a Hittanyára, hogy előkészítse a helyet és az ebédet a vendégek számára.
A program Gyula atya biztató szavaival kezdődött. Ez után voltak akik kirándulni indultak, hogy megismerkedjenek a Bugaci Nagyerdő titokzatos világával, és voltak akik maradtak a Hittanyán, hogy egy szellemi vetélkedőn vegyenek részt. A szellemi vetélkedő tesztlapja szerzetesrendek mindennapjait, szokásait vette gorcső alá hiszen ez az év Egyházunkban a szerzetesség éve. A simának és egyenesnek nem mondható útról visszatérők számára igazi felüdülés volt a finom fogadtatás, hiszen ekkora a bográcsban elkészült a marhapörkölt.
Az ebéd után a szellemi vetélkedő eredmény hirdetése következett. A csapatok nagy örömmel vették át megérdemelt csoki jutalmukat.
Elmaradhatatlan majális programok következtek, kötélhúzásban és zsákban futásban mérhették össze az emberek az erejüket és ügyességüket. Voltak családi kötélhúzások, a hitoktatókat a hittanosok próbálták elhúzni, az atyák izmai is egymásnak feszültek, de a nagypapák és nagymamák is összemérték erejüket. A programokkal párhuzamosan focizásra, tollasozásra és egyéb szabadidős tevékenységre is volt lehetőség.
Az egész majális program jó hangulatban telt el. Nagy lehetőség volt a személyes beszélgetésre, a kapcsolatok erősítésére az Egyházközségen belül. Olyanok is tudtak találkozni, beszélgetni egymással, akik egyébként a templomból csak látásból ismerik egymást.
Köszönet mindenkinek, aki tett a napért.
Reméljük jövőre is nagy érdeklődés kíséri majd az eseményt.
Templomtető felújítás
Minden vallási közösség legszentebb helye a templom, hiszen hitünk szerint itt tapasztalhatjuk meg Jézus Krisztus ígéretének igazságát: „veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”. Jézus Krisztus jelenléte számunkra erőforrás, hogy velünk van az Isten és, hogy Hozzá bármikor jöhetünk itt van, köztünk van meghallgat minket, nála nyugalmat találunk. De Jézus jelenléte feladat is számunkra, hiszen méltó körülményeket kell teremteni számára. Templomépítő elődink is így gondolták ezt. Olyan templomot akartak és építettek, mely megfelel ennek. 1880-banfelépült templomunk a Szent István templom. A Plébánia történetét megörökítő könyv szerint azért készült a mellékhajók fölé lemezfedés, hogy a csapadék vizet így biztonságosan eltudják vezetni. 135 év telt el az óta. A lemezek elöregedtek, most már nem képesek a vizet elvezetni, több helyen átázott a tető, sőt a födém is, melynek következményeit sajnos csak akkor vettük észre, amikor már a mennyezeten megjelentek a beázás nyomai. Azonnali döntés és tettek váltak szükségessé, hiszen ki tudja milyen káros következményei lehetnének a további beázásoknak. A munkálatok során mint az a mellékelt képeken is látható, kiderült, hogy nagyon nagy a baj. A gerendák, a szarufák el vannak ázva, korhadva, a lemezfedés alatti deszkák is tönkre mentek, cserélni kell őket. Az ácsmunkákkal együtt a kijavított felületek bádogozása is megtörténik. Így reméljük, hogy a következő évtizedekben nem kell félünk a beázásoktól. Jelenleg a baloldali tető javítása van folyamatban. Előzetesen meg sem lehet mondani, hogy meddig húzódnak el a munkálatok és mennyibe fog kerülni, hiszen csak a felbontás után válik láthatóvá, hogy milyen állapotúak a gerendák, deszkák.
A munkálatok nagyságát, végét, így a kiadások összegét sem tudjuk előre. Minden anyagi támogatásra szükségünk van. Aki csak tud, segítsen! Köszönjük.
More Articles ...
Page 4 of 7