Egy kirándulás margójára
Márk evangélista feladata, szerepe és egy egyházközösségi képviselő testület munkája, feladata, és szerepe között szoros összefüggés, párhuzam található!
Ezek a megfontolásra és tovább gondolásra méltó mondatok Hajagos Gyula atya szájából hangzottak el 2015. április 25-én a tiszafüredi katolikus templomban az oltár előtt azon a szentmisén, melyen mi, a kiskunfélegyházi Szent István Plébánia Képviselőtestület tagjai vettünk részt.
A testület fontos feladata a plébános munkájának támogatása, a közösség hitéletének erősítése. Ezt segíti, ha a tagok között szoros baráti, családias kapcsolat alakul ki. Ezek a szempontok vezérelik Gyula atyát akkor, amikor képviselőtestületi kirándulásokat szervez. Ezt teszi fáradhatatlanul hosszú évek óta. Ezen a szép tavaszi reggelen is elindultunk autóbuszunkkal, úti célunk a Tisza tó volt.
A sajátos hangulatú Tisza menti településeken haladva, idegenvezetőket hallgatva (aki szintén Gyula Atya volt) megtudtuk, hogy az országnak ezen a táján jellemzően inkább református közösségek működnek, s ennek megfelelően több a református templom is.
Első állomásunk Tiszafüred volt. Itt a Szűz Mária mennybevétele nevű templomban misén vettünk részt. A misét felajánlottukaz egyházközösségért és a képviselőtestületért. Hálás szívvel mondtunk köszönetet az Úr Jézusnak, hogy áldással kísérte a testület eddigi munkáját.
A templomot 1827-ben szentelték fel, klasszicista stílusú, műemlék jellegű egyhajós templom, négy cseh boltszakaszos hajóval. Igazán szép volt.
Következő állomásunk a Tisza-tavi Ökocentrum volt, ahol egy nem mindennapi kiállítás bemutatta a Tiszató és a Tisza- völgy természeti kincseit. Megismerkedhettünk Magyarország második legnagyobb tavának élővilágával is. Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszere, igazi természet közeli élményt nyújtott számunkra.
Az ökocentrum kikötőjéből indulva részt vettünk egy hajókiránduláson.
A túravezető elbeszéléséből és a fejünk felett köröző vagy éppen a nádasból felrebbenő madarak látványából, hiteles képet kaphattunk a tó madárvilágáról.
Útközben kötetlen beszélgetésekkel közelebb kerültünk egymáshoz. Felidéztük az elmúlt évek közös élményeit, feladatait, megemlékeztünk azokról, akik már nincsenek közöttünk. Ez a közösség évek óta a Szent István plébánia „lelke”. Igyekszünk Gyula Atya munkáját segíteni, közös célokért, a plébánia hit és közösségi életének mozgató rugójává válni. Tudjuk, hogy sokat tehetünk egymásért, és az egyházközösségünkért is. Reméljük, sokáig működhet, még együtt ez a testület mindenki megelégedésére. Köszönjük a szervezést az egymásra figyelést, ezt a szép napot!
Hittanos kirándulás
Június első szombatján 9-kor indultunk a plébánia elől a busszal a hittanos napra és már éreztem, hogy egy szuper nap kezdődik. A buszon ülve azon gondolkoztam, vajon milyen programok lesznek. Amint megérkeztünk Pálosszentkútra, megszámoltak minket, aztán bementünk a templomba, kísérőink elmondták a programokat és bemutatkoztak azoknak, akik még nem ismerik őket. Aztán kimentünk a templomból és tízóraizhattunk. Na és aki már reggelizett az focizhatott, labdázhatott is. A pihenés után állomásról állomásra kellett menni, de a díj sem maradt el, aki a saját korosztályából elsőként végzett 2 csokit kapott, de aki nem lett első az csak 1-et. Az állomásokon volt, amihez ész, erő, ügyesség, gyorsaság kellett. Nekem a kedvencem a vödörgólyalábas feladat volt, amiben az volt a lényeg, hogy egy vödörhöz hozzá volt erősítve egy madzag és a vödörre rálépve, mintha gólyaláb lenne, kellett szlalomozni. A végén, mivel Szentkúton esküvőt tartottak, ezért elmentünk arra a részre, ahol a vidámpark szokott lenni búcsúkor. Ott kb. 20 percig voltunk. Lehetett napozni, focizni, teniszezni, cicázni, aludni. A busz hamarosan megérkezett és pár perc múlva Kiskunfélegyházán voltunk, s mindenki hazaindult a nagy melegben.
Hat nap Palócföldön
Július 6-án reggel a szokottnál kicsit nagyobb volt a zaj a Szent István plébánián. Nem volt ez furcsa azoknak, akik tudták, hogy ezen a napon indulnak a hittanosok Szügyre hittantáborba. Bepakolás után célba vettük fővárosunkat, azon belül is a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (Magyar Televízió) látogatóközpontját. Itt egy 2 órás körbevezetés során benézhettünk a kulisszák mögé, tv stúdiók, jelmeztár, régi kamerák és egyéb eszközök megtekintése után egy külön erre a célra berendezett stúdióban a gyerekek is kipróbálhatták a műsorkészítést. Bárki lehetett operatőr, hangmérnök, képvágó, még műsorvezető, sőt vendég is. Az elkészített műsort elhoztuk emléknek. Innen a Gellért-hegyi Sziklatemplomba mentünk, ahol Botond pálos szerzetes atya tartott egy ismertetőt a templomról. A magunkkal hozott szendvicsek elfogyasztása után elindultunk a táborhely felé. Az esti szentmisében hálát adtunk, hogy szerencsésen megérkeztünk.
Kedden a reggeli után nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-Szentkútra látogattunk el. Egy ferences atya ismertetője és Gyula atya szentmiséje után megnéztük a kegyhelyet illetve egy páran a remetebarlangokhoz is felmentek. Hazafelé megálltunk a Kőrösi Csoma Sándor emlékparknál, ami nem más, mint egy buddhista meditációs központ. Majd Hollókő következett, ahol megnéztük a várat és egy kis vásárlással egybekötött séta után hazaindultunk.
Szerdán hivatalosak voltunk a váci püspökségre. Délelőtt Dr. Beer Miklós püspök atya vendégei voltunk, aki körbevezetett minket a püspökségen, megmutatta nekünk a „mini” állatkertet is a püspökség kertjében (szamár, bárányok, nyulak). Búcsúzóul, a nagy hőségre való tekintettel hideg üdítővel kínált meg minket. Hazafelé kis kitérőt tettünk Márianosztra felé, ahol András atya kalauzolt minket körbe a pálos kegyhelyen. Megnéztük a kegyhelyről, a Pálos rendről és a börtönről szóló kiállítást, ezután hazafelé indultunk. Csütörtökön az Ipolytarnóci Őslényparkban nézelődtünk, őslábnyomok után kutattunk. Igen érdekes és szép maradványokat láthattunk. A szécsényi ferences kolostor volt a következő látnivaló, ahol az idegenvezető érdekes és izgalmas „történelem óra” keretében mesélte el, hogy mit is jelent a város a ferences rendnek, és az országnak. Aznap éjszaka egy meglepi program volt: éjszakai számháború. A felkelés nem nagyon tetszett a gyerekeknek, de a „csata” annál inkább. Annyira belejöttek, hogy hajnalban már nem akartak visszafeküdni.
Pénteken Csesztvére autóztunk, hogy megtekintsük a Madách kúriát. Itt lehetősége nyílt a gyerekeknek beöltözni és előadni a mini színházban az Ember tragédiájából egy jelenetet. Volt ott Lucifer, Napóleon, apáca, katona, … A színházasdi után egy helybéli fiatalember lovaskocsikázni vitt bennünket a falu határában magasodó kilátóhoz. Délután hittanos és ügyességi vetélkedők voltak. Este pedig a szokásos szalonnasütéssel zártuk az egész heti tábort.
Szombaton a táborhely rendberakása után útnak indultunk Gyöngyöspata felé, hogy megnézzük a templom Jézus családfáját ábrázoló Jessze-fa motívumú oltárát, és magát a várost is. A legnagyobb sajnálatunkra mindösszesen a 2. faluig jutottunk. A mikrobusz jobb első kereke nagyon nyikorgott, a kerékcsapágy tönkrement. Pár óra múlva a pálos atyák márianosztrai mikrobuszával robogtunk hazafelé.
A táborban a gyerekek kézműveskedtek is. Voltak, akik üvegre gravíroztak és voltak, akik fadarabokra égettek. Igen szép és egyedi munkák készültek. Köszönet az előre elkészített fa és üvegdarabokért Csenki Istvánnak és Polyák Istvánnak. Esténként szokásosan különböző közösségi játékokat játszottunk.
Köszönöm a szülőknek, hogy ránk bízták a gyerekeket, a gyerekeknek pedig, hogy eljöttek. Gyula atyának és Király Dórinak, hogy segítettek a tábor szervezésében és lebonyolításában.
Remélem szeptembertől az iskolában a hittanórákon, a vasárnapi szentmiséken és a jövő évi HITTAN TÁBORBAN is találkozunk!!!
Hittantábor Hegykőn
Július 7-én hétfőn reggel nagy nyüzsgés volt a plébánia udvarán. Két mikrobusz körül sürgött-forgott Gyula atya, Király Dóri és még sokan mások. Egyesek azért voltak ott, hogy beszálljanak a buszokba és elinduljanak a festői szépségű Fertő-tó közelében lévő Hegykő felé az idei hittantáborunk színhelyére. Mások pedig azért, hogy elbúcsúzzanak a tábor idejére azoktól, akik vállalkoztak arra, hogy első vagy sokadik alkalommal részt vegyenek a táborban. A búcsúzkodás után útnak indultunk és meg sem álltunk a tatai turulmadár emlékműig majd a tóig, ahol egy kicsit sétáltunk. Voltak, akik a tó mellett, de olyan is akadt – nem is egy – aki a tó sekélyebb részében sétált. Következő megállónk a híres/hírhedt komáromi erőd. Erődből továbbutazva Győr következett. Itt megnéztük a székesegyházat, a pincét, ahol Boldog Apor Vilmos vértanú püspököt lelőtték, de a püspöki palota tornyából is szétnézhettünk. Délután 6 óra körül értünk Hegykőre. A szállás elfoglalása után szentmisén vettünk rész majd este egy kis közös játék zárta az első napot. Kedden délelőtt a fertődi Eszterházy kastélyt délután a nagycenki Széchenyi kastélyt és mauzóleumot néztük meg. Estére megállapítottuk, hogy az 5000 forintos hátoldalán ez a kastély található. Szerdán a hűség városával ismerkedtünk meg. A városplébánia – ez a neve a főplébániának – hitoktatója Edit néni kalauzolt végig minket Sopronban: Szent Mihály templom, Kecske templom, tűztorony, egyházi gyűjtemény és még sok-sok látnivaló volt a program. A csütörtöki nap kicsit borúsan kezdődött, lógott az eső lába, de minket nem ijesztett meg. Elmentünk a Fertőrákosi kikötőbe és felszálltunk a hajóra, amivel egy órát hajókáztunk a Fertő-tavon. Igaz távolról, de láttuk a mörbischi víziszínpadot, a B0 határkövet, határ őrtornyot a tóban náddal körbevéve és persze a Fertő-tó ausztriai részében is hajókázhattunk. A hajókirándulás után Sopronkőhidára mentünk a páneurópai piknik emlékhelyre. (A páneurópai piknik az osztrák–magyarhatáron, Sopronközelében 1989. augusztus 19-éntartott békedemonstráció volt, fontos előzménye az Európát kettéosztó vasfüggönyátvágásának, Németországegyesülésének és az Európai Uniókeleti kibővülésének. Az 1989. augusztus 19-én, Sopronpusztán megrendezett páneurópai pikniken több mint 150 NDK-állampolgár áttörte a vasfüggönyt, hogy nyugatra szökjön. A magyar határőrség, szolgálatot teljesítő határőr alezredes bölcsességének köszönhetően az érvényben levő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe.) Pénteken nyugis program volt: csapatversenyek. A táborozók három csapatra lettek szétosztva. Ezek a csapatok a héten sokféle szolgálatot (ministrálás, terítés, mosogatás, …) láttak el. Ezen a napon azonban szellemi és ügyességi játékos vetélkedőkön bizonyíthatták be tudásukat és ügyességüket. A végeredmény: 1. Spongyabob; 2. Garfild; 3. Fanni és a Mókusok. Az esti szalonnasütést az erős szél sajnos elfújta, de bent, serpenyőben megsütöttük a virsliket és a szalonnákat. Szombaton a reggeli után kitakarítottuk és összepakoltuk a termeket, szobákat és elindultunk Kőszegre a Verbita szerzetesek kolostorába, ahol egy missziós atya tartott egy kis élménybeszámolót a Pápua-Új Guineában töltött idejéről. Innen Szombathelyre mentünk, Brenner János vértanú káplán sírjánál imádkoztunk, majd sétáltunk egy kicsit a városban. Itt került sor a hagyományos fagyi evő versenyre is. Győztese, Hideg Frici 11 gombóccal lett kövérebb. Miután mindenki elfogyasztotta a hideg hűsítő gombócokat, hazafelé vettük az irányt. Itthon mindenki számára nagy öröm volt a viszontlátás.
6 szép és tartalmas napot töltöttünk hegykői plébánia közösségi házában kialakított szálláson. Napi szentmiséink mellett sok szép emlékkel gazdagodva tértünk haza.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, segítséget. Remélem, jövőre újra találkozunk a táborban.
Page 7 of 7