„Ez nagy Szentség valóban”
- Details
- Written by Hajagos Gyula
- Hits: 4967
A jól ismert katolikus népénekkel köszöntöttük az Oltáriszentséget Bátán a Szent Vér templomban idei Egyházközségi zarándoklatunkon november 4-én. Ez kegyhely hazánk egyetlen Eucharisztikus zarándokhelye. Az esemény, amely híressé tette a régi történelmi időre nyúlik vissza.
A bátai templom története mintegy 1000 évre nyúlik vissza. A legenda szerint Szent László király 1090 körül járt Bátán. Az ősi vers szerint templomot rakatott és bencés apátságot építtetett, hogy nevelje a környék félig pogány népét.
Az első templomnak semmi nyoma nincs. Helyébe szép csúcsíves épületet emeltetett az apátság, amelynek a XV. század végén országszerte nagy hírt szerzett a Szent Vér csodája. Thuróczy krónikájában olvassuk, hogy 1415-ben Gara János – kiszabadulván – spalatói fogságából a bátai monostor templomába vitte roppant nehéz bilincseit, a Megváltó drága szent vérének dicsőségére, fogadalmának örök emlékére. Ez a pár szó az első híradás a bátai Szentvérről.
1434-ben IV. Jenő pápa oklevelet adott ki, melyben búcsús hellyé nyilvánította a bátai apátság templomát. A pápai irat elmondja, hogy a bátai monostor templomban Úrnapja tiszteletére van kitéve Krisztusnak az Oltáriszentségből kifolyt vére, amelyhez megszámlálhatatlan sokaság zarándokolt eddig is. Ezért mindazoknak, akik e napon az apátság templomában gyónnak és áldoznak, évente tízszer negyvennapi búcsút engedélyez a pápa. Azt, hogy mikor és ho-gyan történt a csoda, nem tudjuk. Az apátságnak bizonyosan voltak évkönyvei, amelyekben feljegyezték a monostor és a templom történetét, de ezek mind odavesztek.
A XVI. század folyamán több alkalommal is török pusztítás áldozata lett a monostor, de a kincs, a Szentvér épségben megmaradt. A XVI. században egy-egy arra járó utazó még említi Báta híres kincsét, de 150 évi ragyogása után végül a Szentvérre is ráborult a feledés. Négyszáz évvel a pusztulás után, 1939-ben már új templom áll a szent helyen. Magas tornyából beborítja a környéket érces harangszava. A Szentvér ma is él…
Zarándokutunk első eseményeként több helyről érkező hívővel együtt püspöki szentmisén vettünk részt melynek főcelebránsa és szónoka Mayer Mihály a Pécsi Egyházmegye nyugalmazott püspöke volt. Ezután kegyhely ismertető és Szent Vér litánia következett. Utunk következő helyszíne a Bátaszéki Magyarok Nagyasszonya templom volt. Megcsodáltuk a gótika szépségét Kürtösi Krisztián atya lelkes vezetetésével és hallhattuk orgonáját is. A templom közvetlen közelében az ősi bencés monostor részben újjáépített falai között tehettünk történelmi utazást. Visszaindulva Baján a belvárosi Szent Péter és Szent Pál apostolok templomát néztük meg. Ezt egy rövid városnézés követte. Innen útra kelve érkeztünk meg Kiskunfélegyházára.
Imádságos, jó hangulatú lelkiekben gazdagító napja volt Egyházközségünk zarándoklaton részt vevő tagjai számára.
Zarándokúton a Partiumban
- Details
- Written by Kis Szabó László
- Hits: 5582
Ezen a nyáron Észak-Erdélybe, Partiumba szervezett zarándokutat Hajagos Gyula plébános Úr, aki a csoport lelki vezetője volt a 6 nap során.
Nagytudású, sokoldalúan felkészült fiatal idegenvezetőnk, Téglás Endre humorral tarkított ismertetőkkel, sok-sok idézettel hozta hozzánk közelebb a magyar történelem és művészetek erre a területre vonatkozó részleteit, tényeit.
Az első szentmise Kaplonyban volt, ahol a Károlyi család kriptáját, a kolostor néhány múzeumként berendezett szobáját és a könyvtárat tekintettük meg a ferences templomban.
Szálláshelyünk Koltón volt, családi panziókban, ahol szeretettel és bőséges ellátással fogadták csoportunkat.
Szatmárnémetiben az Urunk Mennybemenetele Székesegyházban gyűltünk össze szentmisére, imára. A mise után megtekintettük a Scheffler János emlékszobát és az Egyházművészeti Múzeumot. Déli harangszókor a püspöki palota kápolnájában együtt imádkoztuk az Úr angyalát a püspök úrral, aki utána nagy szeretettel köszöntött bennünket. A nagyteremben megismerkedtünk a palota történetével is. Az egyéni városnézés során a főtér virágos parkjában a szökőkutak mellett volt lehetőség falatozni, fagyizni. Délután az idegenvezetőnk a tűzjelző torony tövében mesélt a város történetéről, végül megnéztük a Kálvária templomot is.
Visszatérve Koltóra meglátogattuk a Teleki kastélyt, ahol Petőfiék töltötték nászútjukat. A kastély parkjában szobor idézi emléküket. A somfa is kihajtott újra, ahol a hegyek felé tekintve születtek a költő versei (pl. Szeptember végén). Az emlékszobákban a Teleki családdal és Petőfivel kapcsolatos tárgyak, képek idézik a múltat.
Nagybányán a Szentháromság templomban mutatott be szentmisét Gyula atya. Ezen a napon megismerkedtünk a városközponttal, a templom előtti harangjátékkal. A vállalkozó kedvű zarándokok (Gyula atya is) felgyalogoltak a Szent István toronyba is. Ők fentről is rátekinthettek Nagybányára. A Képzőművészeti Múzeumban láthattuk a nagybányai festőiskola művészeinek alkotásait. Igazán lenyűgöző volt természeti kincseivel az Ásványmúzeum is.
A zarándokút következő állomása Máramarossziget volt. Ellátogattunk a Börtönmúzeumban, ahol főleg politikai foglyok raboskodtak. Értük is mondtunk imát az emlékhelyen. Ezután a Borromeo Szent Károly Római Katolikus Templomban vettünk részt szentmisén, ahol a helybéli kántor úr és egy kis ministráns is szolgálta az Urat. Majd egy szépen felújított (korábban alispáni épület volt) étteremben ebédeltünk. Délután Szaploncára vitt az utunk, ahol sétáltunk a Vidám temető festett fejfájú és érdekes feliratú sírjai között.
Pénteken is szentmisével kezdtük a napot, a nagybányai Krisztus Király templomban. Itt mise után agapé is várt ránk a diófa alatt. A következő úti cél Missztótfalu volt. Itt Kis Miklós nyomdászmester házában megtekintettük a 17. századi nyomtatott bibliákat, könyveket. Ezután a hegyek felé vettük az irányt. Libegővel jutottunk fel 1200 méterre, ahol pisztrángot ebédeltünk. Ebéd után az edzettebbek és bátrabbak nekivágtak a sípályának, hogy a hegygerincre feljussanak. A többiek addig az étterem melletti tó partján töltötték el az időt. A libegővel lefele haladva sok fénykép készült a csodás hegyekről. Hazafele betértünk Surdestibe (Dióshalom) a közel 300 éves fatemplomhoz.
Koltón este kocsikázásra is adódott lehetőség, minden nap megnéztük a hazafelé tartó csordát, beszélgettünk a helybéliekkel. Közülünk sokan kijártak a Vajda-forráshoz, ahonnan Petőfi is vitte a vizet Júliának. A temetőben felkerestük Teleki Sándor gróf sírját is.
Utolsó napon Nagykárolyba utaztuk, ahol megcsodáltuk a Károlyi kastélyt, majd Nagyváradra buszoztunk. A felújított vártemplomban tartottuk az utolsó szentmisét, majd végig jártuk a vármúzeumot. Végül rövid időre betértünk a városközpontban található Szent László székesegyházba is.
Gyula atya a prédikációkban utalt arra, hogy ismeretlenül is milyen szeretettel fogadtak bennünket valamennyi plébánián.
Isten kegyelméből a zarándokút alatt ragyogó időnk volt. Mind a természeti szépségek, építészeti emlékek és főleg a lelki útravalók gazdagítottak bennünket.