Hétfő reggel a plébánia előtt gyülekeztünk és vártuk az indulás pillanatát. Amikor az utolsó csomagot is bepakoltuk a buszba, elindultunk az első megállónk felé, az Alsóvárosi Ferences plébániára, ahol sok érdekes információra tettünk szert. Innen tovább mentünk a szegedi vadasparkba, ahol kaptunk némi szabadidőt, hogy körül nézzünk. A szabadidő leteltével egy adott helyen összegyűltünk és elmentünk a város központjába, ahol megnéztük a Hősök kapuját, a Dóm teret valamint a Dómban elmondtunk egy imát. Innen egyenest a szálláshelyünkre, Makóra mentünk. Érdekes volt, hogy idén nem mikrobuszokban utazunk külön-külön, hanem együtt egy nagy buszban, ahol jobban megismerhettük egymást. A szállásra megérkezve elfoglaltuk a szobáinkat, megkaptuk a csapatbeosztásokat és kezdődhetett is az esti játék. Dóri és Gábor bácsi, minden este szórakoztató játékokkal láttak el minket, táborozókat. A keddi napon ellátogattunk Gyulára, ahol megnézhettük a várat és ízelítőt kaptunk az ortodox vallásból is. Ezt követően Békéscsabára mentünk, ahol a csabai kolbász múzeumban és az ottani játszótéren néztünk szét. Az ott töltött idő felejthetetlen emlék marad számunkra, hisz nagyon jól éreztünk magunkat. A szerdai napon külföldre vezetett utunk, Aradra, ahol a vértanúkról tudhattunk meg információkat és Temesvárra, ahol személyesen találkozhattunk az ottani püspök atyával, aki ropogtatni valóval és üdítővel várt minket. Nagyon jó volt az ott töltött idő, hisz jól elbeszélgettünk vele. Amikor elbúcsúztunk a püspök atyától, körül néztünk a városban és megcsodálhattuk a város különlegességeit. A csütörtöki napon Hódmezővásárhelyre látogattunk el, ahol a középiskolás diákok elmehettek a kommunista múzeumba. Ezt követően Orosházára mentünk, ahol szabadidőt kaptunk és körbe nézhettünk a városban.
A pénteki napon legelőször elmentünk a Makói Lombkorona sétányra, ahonnan csúszdával le is lehetett csúszni a kilátó aljára. A kilátóból nagyon szép panoráma vett körül minket. A szállásra visszatérve kezdődtek a csapatjátékok. Ahogy eljött az este, elkezdődött a sütögetés, ahol a szüleink is részt vehettek. A tábortűz mellett bemutathatták a csapatok az előadásaikat, amit a táborban történt eseményekről mintáztak. Minden csapat nagyon ügyes volt és jó volt látni azt, hogy egy csapatként dolgoznak.
Az utolsó napon, szombaton, ellátogattunk Szarvasra, ahol megnézhettük a mini Magyarországot, s még sétahajóztunk is.
Nagyon jól éreztem magam a hittan táborban és remélem, hogy még sok ilyen táborban vehetek részt! ☺ 

Polyóka Dániel Zoltán

Nekem ez volt az eddigi legjobb Hittan táborom mivel annyi jó program volt összeválogatva, hogy az valami elképesztő. A társaság és a jó barátok együtt nagyon viccessé és jó hangulatúvá tette az esti játékokat. Különösen tetszett, hogy külföldre régi magyar területre is ki tudtunk utazni és az ottani városokat és szokásokat megismerhettük. És a vírus ellenére is a lehető legjobbat hoztuk ki ebből a táborból. A szállásunk kifejezetten szép és tiszta volt, nagy szobák és nagy ebédlők voltak ott és mindenki kényelmesen elfért. Összességében nagyon tetszett. Kicsit hátrány volt, de ettől el lehet tekinteni, hogy kicsit kevés volt a magánidő. 

Lakihegyi Dániel

Nekem nagyon tetszett a tábor. Nagyon jó volt a szállás tiszta volt és rendes. Tetszett, hogy változatosak voltak a programok és, hogy külföldre is elmentünk. Nagyon jó hangulata volt az esti közös játékoknak. Az egyik legjobb dolog a tábortüzes sütögetés és előadások voltak. Az egyetlen negatívum nekem az az volt, hogy az önálló szabadidő kicsit kevés volt. De ezt leszámítva minden tetszett.

Borzai Zsófia

Vidám hangulatban telt a buszos utazás. A szállás kényelmes volt és tágas. Nem volt időnk unatkozni, mert Gyula atya, Gábor bácsi és Dóri gondoskodtak a változatos programokról. Kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. Nagy öröm volt számomra, hogy segítettem a kisebbeknek. Mindenki megtalálta a neki való programot, társaságot. A temesvári látogatás különleges és nagyon szép volt. Nekem legjobban a közösen eltöltött esték tetszettek, amikor mind együtt játszottunk. 

Csendes Anna

Nagyon tetszett minden progran és a helyszínek, hogy sokszor segíthettem. A makói túra is nagyon tetszett, hogy leküzdtem az olvasás félelmemet (egy kicsit). A szállás is és a játékos feladatok nagyon tetszettek, És a tesóm halála sem jutott az eszembe és kicsit kirángatott a depresszióból is. Egy rossz szót sem tudok mondani a táborról és mindig feledhetetlen élmény.

Rádi Attila

Szegedi Dóm tér  A Gyulai Román Ortodox templomban A békéscsabai Csabaparkan kolbászgyúrás közben Temesvári püspöki palotában Pál József Csaba püspök atyával

In memoriam BENSE SÁNDOR ny. főkántor, kántortanító

Kiskunfélegyházán született 1931. november 18-án, egy sokgyermekes család 11. gyermekeként. Édesapja városi kézbesítő, édesanyja háztartásbeli volt, egyszerű, dolgos, vallásos emberek. Az otthoni nevelés határozta meg egyéniségét, gondolkodásmódját, világnézeti felfogását.

Az elemi iskola ötödik osztálya után a nyolc osztályos gimnáziumban tanulhatott tovább, de az alsó négy osztály elvégzése után átiratkozott az Állami Tanítóképző Intézetbe.
Ennek két oka volt, szülei szerény anyagi helyzete és a zene iránti fokozott érdeklődése.
Szívesen emlékezett korábbi iskoláira, de a tanítóképzőben a hasonló családi körülmények között nevelkedett tanulótársai jelentették számára az igazi barátokat. A magas képzettségű tanárok nemcsak tanítottak, de neveltek is, igazi magyar tanítókká képezték diákjaikat.

A képzőben még az 1947-48-as tanévben kántorképzés is volt. A leendő kántortanítók az orgonával is megismerkedhettek, ami élete meghatározó hangszere lett. Az iskolák államosítása során a kántorképzés megszűnt, ilyen jellegű tanulmányait csak a tanítói oklevél 1951-ben történő megszerzése után, egyházi keretek között tudta folytatni. A képesítővizsga után az 1952-53 tanévre, Ágasegyházára került. Itt a felső tagozaton éneket, testnevelést és a 8. osztályban matematikát tanított. Egyúttal a 8. osztálynak lett az osztályfőnöke. Az igazgató kérésére sikeresen megrendezte az első tornaünnepélyt zenés gyakorlatok betanításával és atlétikai számokkal. 1953 novemberében katonai szolgálatra hívták be, Budapesten a főírnoki irodába kapott beosztást.
Leszerelése után 1955-ben Gátérra került, ahol 3 éven keresztül tanított. Az 1958-59–es tanévre Fülöpjakab területén egy tanyai iskolába helyezték. Innen az 1960-61-es tanévben Kiskunmajsa Leányiskolájába került, elsősorban, mint énektanító. A kántori hivatásról nem mondott le, az erre vonatkozó oklevelet az egyház által beindított kántorképzőben szerezte meg Budapesten 1959-ben.

Az ötvenes – hatvanas években a „kettős foglalkozást”, mármint a tanítást és kántorizálást együtt végezni a kor szelleme miatt nem lehetett. Bár tanítani nagyon szeretett, a kántori pályát választotta, ahol szabadon orgonálhatott. Ez nem jelentette azt, hogy kapcsolatai megszakadtak volna más ideológiai nézetet valló ismerőseivel, barátaival. Egész életében azt kereste, ami összeköt és nem azt, ami szétválaszt.

Bense Sándor 1958-ban megnősült, és egészen 2014. június 30-ig boldog házasságban élt Marianna feleségével, annak hirtelen jött haláláig. Házasságukból 4 gyermekük született, majd 9 unoka és 3 dédunoka látta meg a napvilágot.

A kiskunfélegyházi Szent István Templomban 1961 Szilveszterén iktatták be, és lett az egyházközség főkántora. Fiatal kántorként fellendítve az egyház zenei életét, énekkart alapított és vezetett abban az időben, amikor a fiatalságot minden eszközt felhasználva próbálták a vallásos élettől elfordítani.
30 év kántori szolgálat után ment nyugdíjba 1991. november 1-én. Vasárnaponként még éveken keresztül Petőfiszállás-Pálosszentkúton kántorizált.

Már nyugdíjasként, az ő csodálatos hangján hangzott fel a Himnusz a Szent István szobor szentelése alkalmával 2005. augusztus 20-án.


 

 
 

More Articles ...

1. oldal / 6