Hajagos Gyula 2002-

Megjelent: 2013. december 01. vasárnap
Írta: Fekete Beatrix

Hajagos GyulaHajagos Gyula 1958. április 4-én született Kecskeméten, de gyermekéveit Nyárlőrincen töltötte. Szülei falusi emberek, akik fizikai munkával gondoskodtak négy gyermekükről. Általános iskolai tanulmányait Nyárlőrincen végezte, majd szakmát szerzett és villanyszerelőként dolgozott. 1978-ban Szentesen érettségi bizonyítványt szerzett. Az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán teológiai tanulmányait 1983-ban fejezte be, s június 29-én Kecskeméten a Nagytemplomban dr. Bánk József váci érsek-püspök szentelte pappá. Első állomáshelye Dány volt, ahol két évig hitoktató káplán volt. 1985. szeptember 1-jén nevezték ki Kiskunfélegyházára a Szent István templomba káplánnak. 1989-ben Gyula atya káplánsága idején kezdődött meg a bugaci puszta közelében álló tanya felújítása, melyet Hittanyának neveztek el. A munka nagy részét az ifjúsági csoport fiataljai vállalták. Gyula atya 1991. szeptember 1-jén Kerekegyházára ment, ahol rövid káplánság után plébánia-kormányzó lett. 1994. október 15-én Kiskunmajsára került plébánosnak, ahol a szanki, a kömpöci, a csólyospálosi és bodoglári közösség lelkipásztori ellátása is feladata volt. Ez a megbízatása 2002. július 1-ig tartott, akkor kapott plébánosi kinevezést a kiskunfélegyházi Szent István plébániára. Első feladatának Gyula atya a gyermekek, az ifjúság közösséggé formálását tekintette. Ezt a nemes célt szolgálták és szolgálják ma is a hittantáborok, hittanos kirándulások, melyeken rengeteg ismeretre tesznek szert a gyermekek. A kisgyermekkorban elkezdett kitartó, szeretetteljes munka eredményeként a középiskolás korosztály és a fiatal felnőttek csoportja is él a számukra felkínált számos programmal. Az idősebb hívek számára a Biblia-órától a lelkigyakorlatokon, egyházközségi majálisokon át a zarándoklatokig nyílik lehetőség találkozni Istennel és egymással. A templom 125 éves évfordulójára 2005-ben a templom környéke megszépült, a tér díszburkolatot kapott és a templom mellett felállították Szent István egész alakos bronz szobrát. Hajagos Gyula plébános szorgalmazta és készségesen segítette egy, a templom és plébánia életét bemutató kötet megjelenését. Nagyszabású ünnepségsorozat szervezésébe kezdett, hogy 2010-ben méltóképpen lehessen megünnepelni az Újtemplom felszentelésének 130. és az Újplébánia megalakításának 125. évfordulóját.

Stein Ernő 1973-2002

Megjelent: 2013. december 01. vasárnap
Írta: Fekete Beatrix

Stein ErnőStein Ernő 1926. július 19-én Kerekegyházán iparos családban született. Kecskeméten érettségizett 1947-ben, teológiai tanulmányait Vácott folytatta. Pappá szentelésére 1952. június 22-én került sor. Hitoktató volt Szegváron, Abonyban, Kiskunfélegyházán, Monoron, Szentesen. 1962-től tíz éven át Bugacon volt adminisztrátor. Onnan Alpárra került plébánosnak. Az egy esztendei szolgálat ideje alatt a püspök kerületi helyettes esperesnek nevezte ki, ugyanebben az évben hitoktatási felügyelő lett. 1973. november 23-án kapott kinevezést a kiskunfélegyházi Szent István plébániára, ahol a hívek szeretettel fogadták. A püspök úr 1978-ban Stein Ernőt előbb kerületi esperessé, majd 1980-ban kanonokká nevezte ki. Félegyházi működése során öt iskolában tanított hittant, szívügyének tekintette a fiatalság nevelését. Hivatali ideje alatt szervezték meg ismét a cserkészmozgalmat és alakították meg 1989-ben a Szent Imre Cserkészcsapatot városunkban. Stein Ernő plébános működése alatt hívták életre a Néri Szent Fülöpről elnevezett Hittanya Alapítványt, melynek feladata, hogy a különböző korosztályok számára programokat szervezzen. Irányítása alatt fejeződött be a plébánia építése, átadása, felszentelése, de komoly munkálatokat végeztek a templomban és a Kalmár-kápolnában is a plébános szolgálati ideje alatt. Stein Ernő 29 évig működött az Újtemplom plébánosaként, közben főesperes lett. 1999-ben megkapta a „Kiskunfélegyházáért” kitüntetést. 2002-ben vonult nyugdíjba, pappá szentelésének 50. esztendejében, amikor is a város díszpolgárává választották. Lelkipásztori munkásságának elismeréséül a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hivatal címzetes préposti címet adományozott neki. 2011. május 8-án, életének 85. esztendejében hunyt el Stein Ernő nyugalmazott plébános.

 

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)

Horváth József 1958-1973

Megjelent: 2013. december 01. vasárnap
Írta: Fekete Beatrix

Horváth JózsefHorváth József 1910. február 14-én született a Csongrád megyei Pusztamérgesen szegény paraszti családban. Középiskolai tanulmányait Kiskunhalason a Szilády Áron Reálgimnáziumban végezte. Az érettségi után 1930-ban Vácott kezdte teológiai tanulmányait, majd Budapesten fejezte be. 1937. december 17-én szentelte pappá Angelo Rotta pápai nuncius. Három évig hitoktató volt Budapesten. 1941-től előbb Szentesen káplán, Gyónon kisegítő a beteg plébános helyett, októbertől ismét káplán, immár Nagykátán, ahonnan szinte azonnal továbbküldték Diósjenőre adminisztrátornak. Ezt a feladatát több mint tizenhárom éven át látta el, majd 1955. április 15-én Szankra helyezték.

Innen 1958. október elsején rendelte a püspök úr adminisztrátornak a kiskunfélegyházi Szent István plébánia vezetésére. A plébániát néhány nap múlva vette át, az adminisztrátori teendőkkel ideiglenesen megbízott Stein Ernő káplántól. Hivatali ideje egybeesik az egyház életének nehéz időszakával, általános tendencia volt a vallásgyakorlás visszaszorulása. A lassú politikai oldódás a hitéletben is hozott változást, számos jeles alkalommal zsúfolásig megtelt Isten háza. 1970-ben kisajátították a plébániát, majd lebontották. Az új plébánia építése nehéz, fárasztó feladat volt a plébános számára, ekkor rendült meg véglegesen egészsége. 1973. október 5-én szívinfarktus következtében elhunyt Horváth József c esperes. Sokoldalú ember volt, szeretett énekelni, festeni – 350 darab festményt készített életében – , érdekelte a komolyzene és verseket is írt. Őszintén gyászolták hívei és munkatársai. Kiskunhalason szülei mellé temették.

 

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)

Szabó László 1945-1958

Megjelent: 2013. december 01. vasárnap
Írta: Fekete Beatrix

Szabó LászlóSzabó László Kiskunfélegyházán született 1905. február 1-jén. Édesapja, Szabó János „gyógyszertári szolga”-ként dolgozott, édesanyját Horváth Máriának hívták.

1928. június 29-én szentelték pappá, ezután több helyen is hitoktatóként működött. Állomáshelyei a következők voltak: Lajosmizse (1928-1929), Újhartyán (1929-1930), Monor (1930-1931), Szolnok (1931-1932), Pestszentlőrinc (1932-1936), Kispest (1936-1938), Rákospalota (1938-1942), Kispest-Wekerletelep (1942-1945). Buda felszabadulása után Rétey Gyula kiskunmajsai apát a félegyházi Szent István plébániára osztotta be kisegítőként Sándor Frigyes káplán mellé, majd az Újtemplom plébánosi állására kiírt pályázat elbírálása idejére Gyömrőre helyezték adminisztrátorként.

Zámbó Dezső plébános halála után 1945. június 28-án tartott a városi képviselő-testület rendkívüli, plébánosválasztó közgyűlést. A Szent István Plébánia megürült plébánosi állására három pályázat érkezett. A leadott 72 érvényes szavazatból Szabó László 62-t kapott, így ő lett a félegyházi Újtemplom ötödik (és egyben a város által választott utolsó) plébánosa. Szabó László a plébánia vezetését júliusban vette át, miután Vácott dr. Pétery József megyés püspök áldását adta hivatalára. Tevékenységét a háború utáni rendkívül nehéz időszakban, de a helyi hagyományokat őrző közösségben kezdhette meg. Hivatali ideje alatt kellett a háborús veszteségeket pótolni és a politikai változásokat elszenvedni. Az eleven hitélet még a ’40-es évek legvégén is jellemző volt, hiszen 1948-ban útjára indult a katolikus Szabad Akadémia, megalakult a Szent István Egyházközség képviselő-testülete, a hívek nagy számban vettek részt a szertarásokon.

Szabó László plébánost 1958 szeptemberében politikai nyomásra félegyházi hivatalából felmentették, és Mezősasra helyezték. A következő esztendőben nyugdíjba vonult, de ezután is tevékenykedett még Dányban. A Székesfehérvári Papi Otthonban hunyt el 1989. május 20-án, a kiskunfélegyházi Felsőtemetőben, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra.

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)

Zámbó Dezső 1911-1945

Megjelent: 2013. november 28. csütörtök
Írta: Török Brigitta

A kiskunfélegyházi Szent István templom harmadik plébánosa, Zámbó Dezső 1863. december 21-én született Kiskunfélegyházán. Elemi iskoláit és az algimnáziumot szülővárosában végezte, majd középfokú tanulmányait Kiskunhalason, Kecskeméten, Kassán és Vácott folytatta, ez utóbbi helyen végezte a teológiát is, itt szentelték pappá 1891-ben. Több helyen működött káplánként, 1892 és 1893 között a félegyházi Kalmár-kápolna lelkésze, 1895-től két évig a helyi algimnázium hittanára volt. Kápláni évei után 1904-től Örkényen működött plébánosként. 1911-ben ő is megpályázta a félegyházi Szent István templom plébánosi állását és a város vezetői nagy többséggel őt találták legalkalmasabbnak erre a tisztségre. Plébánossá történő beiktatása 1911. augusztus 20-án ment végbe. Akárcsak elődei, ő is szívén viselte az oktatás ügyét, 1915-től a helyi iskolaszék elnökévé nevezték ki. Plébánosi működésére rányomta bélyegét a két világháború és a gazdasági világválság. A templom felújítása, megszépítése érdekében folytatott küzdelmes törekvései rendre a pénztelenség miatt hiúsultak meg. A nehézségek ellenére ebben az időszakban történt meg az első világháború miatt elvitt harangok pótlása, és sok éves csúszás után a templom belső festése, külső renoválása is. A katolikus reneszánsz idején igen aktív volt a hitélet: a különböző kongregációk és hitbuzgalmi egyesületek lehetőséget adtak minden korosztály és társadalmi csoport számára, hogy bekapcsolódjanak a templomi közösségbe.   

Zámbó Dezsőt 1931-ben kanonoknak nevezték ki, 1941-ben, pappá szentelésének 50. évfordulója tiszteletére pedig a város díszpolgárává választották.

1944-ben a front elérte Kiskunfélegyházát. Az ekkor már nagybeteg plébánost káplánja vitte Budapestre kórházba. A pesti Szent László kórházban hunyt el 1945. március 23-án, a kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)