Toldy Jenő 1908-1910

Megjelent: 2013. november 28. csütörtök
Írta: Török Brigitta

A Szent István templom második plébánosa, Toldy Jenő 1871. november 18-án született Kiskunfélegyházán. Az algimnáziumot szülővárosában végezte, majd tanulmányait Kecskeméten, Szegeden, Vácott folytatta. Itt szentelték pappá 1894-ben. Káplánként Kecskeméten, Vácszentlászlón, Hatvanban működött, időközben jogi tanulmányokat folytatott. 1899-től a félegyházi Kalmár-kápolna lelkészévé és hitoktatóvá, 1908-tól a helyi iskolaszék elnökévé nevezték ki. 1908. augusztus 30-án a város vezetősége öt jelentkező közül – jelentős többséggel – őt választotta meg a Szent István templom plébánosává, mely tisztséget két esztendőn át töltött be. Újtemplomi plébánossága idején és iskolaszéki elnökként, sokat foglalkozott az oktatással. Felkarolta a tanyasi iskolák ügyét, 15 iskola felállítását szorgalmazta. Javaslatokat tett a városra hagyományozott, Kalmárné-féle  iskolaalapítványok célszerű felhasználására. 1910. június 29-én a megválasztották a város régebbi katolikus templomának élére, a Sarlós Boldogasszony templom plébánosa lett. 1912-ben segédesperesi és kerületi tanfelügyelői megbízást kapott. 1914. december 21-én XV. Benedek pápa a megyéspüspök előterjesztésére tiszteletbeli pápai kamarás címmel jutalmazta meg az egyházi vezetés és a lelki élet területén végzett munkásságáért. 1915 augusztusában számos elfoglaltsága miatt lemondott az iskolaszék elnöki tisztjéről, amit közel nyolc éven át töltött be. Tevékenységének központjában továbbra is az oktatás előmozdítása állt. Kerületi tanfelügyelőként részt vett az 1920-30-as években a Klebelsberg Kunó által indított iskolafejlesztési program keretében az új, félegyházi tanyai iskolák felépítésében és felszentelésében is, a selymesi iskola felépítéséhez saját telkéből adott földet, 1941-ben az iskola felvette a nevét.1920-as években az országos mozgalmat megelőzve létrehozta a Katolikus Gazdalegények és Gazdaleányok Egyletét. 1925. február 9-én ehellős-monostori címzetes apáttá nevezte ki a váci püspök. Az Ótemplom plébánosaként az 1933. április 2-án megalakult Kiskunfélegyházi Római Katolikus Egyházközség első elnökévé választották. 1937. szeptember 11-én hunyt el Budapesten, rövid betegeskedés után. Földi maradványait szeptember 13-án ravatalozták fel az Ótemplomban és szeptember 14-én délelőtt 9 órakor, az Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra. Vagyonát az Óplébániára (Sarlós Boldogasszony Plébániára) hagyta.A csendes, nagymunkabírású, lelkiismeretes plébánost sokan szerették.

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)

Kiss Boldizsár 1885-1908

Megjelent: 2013. november 27. szerda
Írta: Kőfalviné Ónodi Márta

Kiss BoldizsárA kiskunfélegyházi Szent István templomot felszentelték ugyan 1880-ban, de mellé csak 1885-ben szerveztek külön plébániát. A templom első plébánosává Kiss Boldizsárt választották.

Kiss Boldizsár 1850. május 12-én született Bács-Bodrog vármegyében, a délvidéki Kishegyes községben. Elemi iskoláit itt végezte, a gimnáziumot Szabadkán és Kalocsán. Vácon hallgatott teológiát, 1872-ben szentelték pappá. Először Kunszentmiklóson, majd Nagykátán volt káplán, később több helyen is működött. 1883 elején került először Félegyházára, a Sarlós Boldogasszony plébánia káplánjaként. Innen útja a hódmezővásárhelyi plébániára vezetett, ahonnan 1885-ben jelentkezett a meghirdetett új félegyházi plébánosi állásra. Miután őt választotta meg a város elöljárósága, 1885. október 3-án elfoglalta új állomáshelyét, beköltözött a Szent István templom plébániájára. Első feladata volt, hogy a templomba járókat közösségé szervezze, majd gondot fordított a templomi szükséges felszerelések beszerzésére is, amelyben néhány nagylelkű támogató is segítette. Plébánosi működése alatt állították fel a templom keleti oldalán a Szentháromság-, nyugati oldalán a Szentcsalád-szobrokat, a templom két mellékoltárát és több, a templom belsejét díszítő szobrot. Erre az időszakra esik a toronyóra és az orgona beszerzése is.

Kiss Boldizsár részt vett a város közéletében is, 1886-tól ő lett a helyi elemi népiskolák igazgatója, 1891-től az iskolaszék elnöke. 1899-ben a kerület rendes alesperesévé nevezték ki, 1901-ben pedig a Szent Keresztről nevezett címzetes apáti ranggal tüntették ki.

„Jó pap akart lenni, ragaszkodó híveinek igazi lelkipásztora elsősorban, s azután lelkes polgára városának, mely kitüntető állásához juttatta.”

1908. július 5-én hunyt el, földi hamvait a félegyházi Felsőtemetőben helyezték végső nyugalomra.

(A plébános működéséről részletesebben „A kiskunfélegyházi Szent István Plébánia 125 éve (1885-2010) c. könyvben lehet olvasni.)